Útelágazás az energiatárolás terén

Kezdünk hozzászokni a rekordévekhez az energiatárolás terén, és 2024 sem volt kivétel. A Tesla gyártó 31,4 GWh-t telepített, ami 213%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, a Bloomberg New Energy Finance piaci információs szolgáltató pedig kétszer is megemelte előrejelzését, az év végén közel 2,4 TWh akkumulátoros energiatárolást jósolva 2030-ra. Ez valószínűleg alábecslés.

A pozitív visszacsatolási hurkok és az exponenciális növekedés köztudottan nehezen jósolható meg. Az emberek nincsenek jól berendezkedve a kitevők feldolgozására. 2019-ben a szivattyús víztározás (PHS) a globális energiatárolási teljesítmény 90%-át biztosította (gigawattban mérve), de az akkumulátorok várhatóan 2025-re meghaladják ezt, és a kapcsolódó energiatárolási kapacitást gigawattórában 2030-ra.

Az akkumulátorok technológia, nem üzemanyag, és árcsökkenési „tanulási ütemet” követnek, amely inkább a napelemes berendezések félvezetőihez, mint a hagyományos energiaeszközökhöz hasonlít. Az RMI agytröszt kutatói szerint az akkumulátorcellák költségei az elmúlt évtizedekben a piac méretének minden megduplázódásával körülbelül 29%-kal csökkentek.

Megkezdődött a gyártás a „3xx Ah” lítium-ferrofoszfát (LFP) cellák új generációjával – 305 Ah, 306 Ah, 314 Ah, 320 Ah –, amelyek nagyobb energiasűrűséget és alacsonyabb egységköltséget kínálnak, mint a 280 Ah-s cellák. Hasonló prizmás formatényezőjük miatt minimális gyártósori átalakításra volt szükségük.

A vártnál lassabb elektromos járművek (EV) iránti kereslet túlkínálatot okozott, ami tovább csökkentette az akkumulátor-alapanyagárakat és intenzív árversenyt váltott ki. 2024-ben az energiatároló rendszerek (ESS) átlagos ára 40%-kal, 165 dollár/kWh-ra esett vissza, ami a valaha feljegyzett legnagyobb visszaesés. A kínai költségek jelentősen alacsonyabbak, mivel egy 16 GWh-s PowerChina tenderen az ESS árai átlagosan...66,3 USD/kWh 2024 decemberében.

Hosszú távú ugrás

A csökkenő cellaköltségek aránytalanul előnyösek a hosszabb időtartamú energiatároló rendszerek számára. Ezek a magasabb cellaköltségű komponenseket tartalmazó projektek a vártnál gyorsabban válnak életképessé, így a hosszabb időtartamú tárolással rendelkező helyszínek „átugorják” az egy-két órás akkumulátorokat a hálózati frekvenciaszabályozás és a terheléselosztás terén az Egyesült Államokban és Ausztráliában.

Szaúd-Arábia Vörös-tengeri Projektje például ma ad otthont „a világ legnagyobb mikrohálózatának” – egy 400 MW napelemes és 225 MW/1,3 GWh akkumulátoros energiatároló rendszernek (BESS).

Szaúd-Arábiában 33,5 GWh akkumulátor üzemel, építés alatt áll vagy pályázati úton van kiírva – mindegyik négy-öt órás tárolási időtartammal –, és további 34 GWh gyártását tervezi a Vision 2030 energiastratégiája. Ez Szaúd-Arábiát 2026-ra a világ öt legnagyobb energiatárolási piaca közé helyezheti. Hasonló dinamika valószínűsíthető a Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) napövezetében, Marokkótól az Egyesült Arab Emírségekig, ami a régiót tisztaenergia-exportőrré teszi, és mindez nagyrészt az előrejelzők látókörén kívül esik a fejlesztések gyorsaságának köszönhetően.

Helyi és globális

Az ígéretes trendek ellenére az akkumulátor-ellátási láncokat továbbra is Kína uralja. A regionális ellátási láncok megerősítésére tett kísérletek nagyrészt versenyben maradtak. A Britishvolt összeomlása az Egyesült Királyságban és a Northvolt csődvédelmére irányuló bejelentése az Európai Unióban egyértelmű példa erre. Ez nem állította meg az akkumulátor-ellátási lánccal kapcsolatos erőfeszítéseket egy protekcionistább világban.

Az amerikai inflációcsökkentési törvény ösztönözte a helyi BESS-gyártást, és a kínai termékekre kivetett importvámok célja a munkahelyteremtés és az importtól való függőség csökkentése. Ezek az intézkedések azonban a magasabb rövid távú költségek miatt a hálózati méretű energiatárolás és az elektromos járművek lassabb elterjedését kockáztatják.

Kína válaszul felszólalással válaszoltegy terva katód- és anódgyártó berendezések, valamint a lítium-kitermelési és finomítási technológia exportjának betiltása. Még ha az ESS és az akkumulátorcellák gyártása lokalizált is lesz, a nyersanyagok továbbra is Kínában fognak koncentrálódni, ami a szűk keresztmetszetet felfelé tolja el.

2025-ben a globális energiatárolási piac kettéhasadhat. A protekcionista piacok, mint például az Egyesült Államok, India és a Közel-Kelet és Észak-Afrika, a lokalizált ellátási láncokat fogják előtérbe helyezni a munkahelyteremtés érdekében, míg a globális Dél a vámmentes importra fog összpontosítani a megfizethetőség és a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében.

Ez a dinamika olyan történelmi globalizációs vitákat idéz, mint az 1800-as évek gabonatörvényei. Az energiatárolási szektor hasonló feszültségekkel néz szembe a kereskedelemvezérelt innováció, valamint a gazdasági egyenlőtlenség és a munkahelyek elvesztése kockázatai között.

Előrevezető út

A 2025-ös év ezért egy újabb fordulópontot jelent az energiatárolási iparág számára. Ahogy a technológiai fejlődés és a csökkenő költségek felgyorsítják az elterjedést és előmozdítják a hosszabb távú tárolást, valamint a 100%-ban megújuló energiaforrásokból álló hálózat megvalósíthatóságát, a piacok egyre inkább készen állnak arra, hogy újraértelmezzék energiapiaci helyzetüket. Az ellátási lánc dominanciájáért folytatott globális verseny rávilágít arra, hogy az energiatárolás már nem csupán egy támogató technológia, hanem az energiaátmenet központi pillére.

A protekcionista politikák által ösztönzött globális ellátási láncok megosztottsága sürgető kérdéseket vet fel az energia-egyenlőséggel és az innovációval kapcsolatban. Vajon a lokalizált gyártás iránti törekvés növeli-e a rugalmasságot, vagy lassítja-e a megfizethető importtól függő piacok fejlődését, és csak a „fulladáspontot” tolja el még feljebb?

Ezen dinamikák eligazodásában az energiatárolási szektor többet tehet, mint pusztán energiagazdaság – precedenst teremthet arra vonatkozóan, hogy az iparágak hogyan tudják egyensúlyba hozni a versenyt, az együttműködést és a fenntarthatóságot a globális kihívásokkal szemben. A ma meghozott döntések 2025 után is jóval hatással lesznek, nemcsak az energetikai átállást, hanem az elkövetkező évtizedek tágabb társadalmi-gazdasági pályáját is alakítva.