Mi azIipari ésCkereskedelmiEenergiaStárolás ésCközösBüzletiMmodellek

IIpari és kereskedelmi energiatárolás

Az „ipari és kereskedelmi energiatárolás” az ipari vagy kereskedelmi létesítményekben használt energiatároló rendszerekre utal.

A végfelhasználók szemszögéből az energiatárolást teljesítményoldali, hálózatoldali és felhasználói oldali energiatárolásra lehet osztani. A teljesítményoldali és a hálózatoldali energiatárolást mérőóra előtti vagy tömeges energiatárolásnak is nevezik, míg a felhasználói oldali energiatárolást mérőóra utáni energiatárolásnak nevezik. A felhasználói oldali energiatárolás tovább osztható ipari és kereskedelmi energiatárolásra, valamint háztartási energiatárolásra. Lényegében az ipari és kereskedelmi energiatárolás a felhasználóoldali energiatárolás alá tartozik, ipari vagy kereskedelmi létesítmények kiszolgálására. Az ipari és kereskedelmi energiatárolás különböző környezetekben alkalmazható, beleértve az ipari parkokat, kereskedelmi központokat, adatközpontokat, kommunikációs bázisállomásokat, adminisztratív épületeket, kórházakat, iskolákat és lakóépületeket.

Technikai szempontból az ipari és kereskedelmi energiatároló rendszerek architektúrája két típusba sorolható: egyenáramú csatolású rendszerek és váltakozó áramú csatolású rendszerek. Az egyenáramú csatolású rendszerek jellemzően integrált fotovoltaikus tárolórendszereket alkalmaznak, amelyek különféle komponensekből állnak, mint például fotovoltaikus energiatermelő rendszerek (főként fotovoltaikus modulokból és vezérlőkből), energiatároló energiatermelő rendszerek (főként akkumulátorcsomagok, kétirányú átalakítók („PCS”), akkumulátorkezelő rendszerek („BMS”), amelyek megvalósítják a fotovoltaikus energiatermelés és -tárolás integrációját), energiakezelő rendszerek („EMS rendszerek”) stb.

Az alapvető működési elv az akkumulátorcsomagok közvetlen töltése fotovoltaikus modulok által termelt egyenárammal fotovoltaikus vezérlőkön keresztül. Ezenkívül a hálózatból származó váltakozó áramot PCS segítségével egyenárammá lehet alakítani az akkumulátorcsomag töltéséhez. Amikor a terhelés áramigényt jelent, az akkumulátor áramot bocsát ki, az energiagyűjtő pont az akkumulátor végén található. Másrészt a váltakozó áramú csatolórendszerek több komponensből állnak, beleértve a fotovoltaikus energiatermelő rendszereket (főként fotovoltaikus modulokból és hálózatra csatlakoztatott inverterekből), az energiatároló energiatermelő rendszereket (főként akkumulátorcsomagokból, PCS-ből, BMS-ből stb.), az EMS rendszert stb.

Az alapvető működési elv a fotovoltaikus modulok által termelt egyenáram hálózatra csatlakoztatott invertereken keresztül váltóárammá alakítása, amely közvetlenül a hálózatba vagy elektromos terhelésekbe táplálható. Alternatív megoldásként PCS-en keresztül egyenárammá alakítható, és az akkumulátorcsomagba tölthető. Ebben a szakaszban az energiagyűjtési pont az AC oldalon található. Az egyenáramú csatolórendszerek költséghatékonyságukról és rugalmasságukról ismertek, alkalmasak olyan helyzetekre, ahol a felhasználók nappal kevesebb, éjszaka pedig többet fogyasztanak. Másrészt a váltóáramú csatolórendszereket magasabb költségek és rugalmasság jellemzi, ideálisak olyan alkalmazásokhoz, ahol már vannak fotovoltaikus energiatermelő rendszerek, vagy ahol a felhasználók nappal több, éjszaka pedig kevesebb áramot fogyasztanak.

Általánosságban elmondható, hogy az ipari és kereskedelmi energiatároló rendszerek architektúrája a fő villamosenergia-hálózattól függetlenül működhet, és mikrohálózatot alkothat a fotovoltaikus energiatermeléshez és az akkumulátoros tároláshoz.

II. Peak Valley arbitrázs

A csúcsvölgyi arbitrázs egy gyakran használt bevételi modell az ipari és kereskedelmi energiatárolásban, amely magában foglalja az alacsony villamosenergia-árakon történő töltést a hálózatról, és a magas villamosenergia-árakon történő kisütést.

Kína példájaként véve, az ipari és kereskedelmi szektorok jellemzően időalapú villamosenergia-árképzési politikát és csúcsidőszaki villamosenergia-árképzési politikát alkalmaznak. Például a sanghaji régióban a Sanghaji Fejlesztési és Reform Bizottság közleményt adott ki a városban a időalapú villamosenergia-árképzési mechanizmus további fejlesztéséről (Sanghaji Fejlesztési és Reform Bizottság [2022] 50. szám). A közlemény szerint:

Általános ipari és kereskedelmi célú, valamint egyéb kétrészes és nagy ipari kétrészes villamosenergia-fogyasztás esetén a csúcsidőszak télen (január és december) 19:00 és 21:00 óra között, nyáron (július és augusztus) pedig 12:00 és 14:00 óra között van.

A csúcsidőszakokban, nyáron (július, augusztus, szeptember) és télen (január, december) az áramárak 80%-kal emelkednek a fix ár alapján. Ezzel szemben alacsony időszakokban az áramárak 60%-kal csökkennek a fix ár alapján. Ezenkívül csúcsidőszakokban az áramárak 25%-kal emelkednek a csúcsidőszaki ár alapján.

A csúcsidőszakokban a többi hónapban az áramárak 60%-kal emelkednek a fix ár alapján, míg a legalacsonyabb időszakokban az árak 50%-kal csökkennek a fix ár alapján.

Az általános ipari, kereskedelmi és egyéb egyetlen rendszerre kiterjedő villamosenergia-fogyasztás esetében csak a csúcs- és völgyidőszakokat különböztetik meg, a csúcsidőszakok további bontása nélkül. A nyári (július, augusztus, szeptember) és téli (január, december) csúcsidőszakokban az áramárak 20%-kal emelkednek az átalányár alapján, míg az alacsony időszakokban az árak 45%-kal csökkennek az átalányár alapján. A többi hónapban, csúcsidőben az áramárak 17%-kal emelkednek az átalányár alapján, míg az alacsony időszakokban az árak 45%-kal csökkennek az átalányár alapján.

Az ipari és kereskedelmi energiatároló rendszerek kihasználják ezt az árképzési struktúrát azáltal, hogy alacsony árú villamos energiát vásárolnak a csúcsidőn kívüli órákban, és azt a terheléshez csúcsidőszakokban vagy magas árú villamosenergia-időszakokban biztosítják. Ez a gyakorlat segít csökkenteni a vállalati villamosenergia-költségeket.

III.Energia Időeltolás

Az „energia-időeltolás” az áramfogyasztás időzítésének energiatároláson keresztüli módosítását jelenti a csúcsigények kisimítása és az alacsony igényű időszakok kitöltése érdekében. Energiatermelő berendezések, például fotovoltaikus cellák használatakor a termelési görbe és a terhelésfogyasztási görbe közötti eltérés olyan helyzetekhez vezethet, amikor a felhasználók vagy alacsonyabb áron értékesítik a felesleges áramot a hálózatnak, vagy magasabb áron vásárolják meg az áramot a hálózatról.

Ennek megoldására a felhasználók tölthetik az akkumulátort alacsony áramfogyasztás idején, és lemeríthetik a tárolt elektromos áramot a csúcsfogyasztási időszakokban. Ez a stratégia a gazdasági előnyök maximalizálását és a vállalati szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célozza. Ezenkívül a megújuló forrásokból származó szél- és napenergia-felesleg későbbi felhasználásra való megőrzése a csúcsfogyasztási időszakokban szintén energia-időeltolásos gyakorlatnak tekinthető.

Az energia-időeltolásos technológiának nincsenek szigorú követelményei a töltési és kisütési ütemtervekkel kapcsolatban, és ezeknek a folyamatoknak a teljesítményparaméterei viszonylag rugalmasak, így sokoldalú megoldást kínál, nagy alkalmazási gyakorisággal.

IV.Közös üzleti modellek az ipari és kereskedelmi energiatároláshoz

1.TémaIrészt vesz

Amint azt korábban említettük, az ipari és kereskedelmi energiatárolás lényege az energiatároló létesítmények és szolgáltatások kihasználása, valamint az energiatárolási előnyök megszerzése a csúcs-völgyi arbitrázs és más módszerek révén. Ebben a láncban a fő résztvevők a berendezés szállítója, az energiaszolgáltató, a finanszírozó lízingpartner és a felhasználó:

2.KözösBüzletiMmodellek

Jelenleg négy elterjedt üzleti modell létezik az ipari és kereskedelmi energiatárolás terén, nevezetesen a „felhasználó saját befektetése”, a „tiszta lízing”, a „szerződéses energiagazdálkodás” és a „szerződéses energiagazdálkodás + finanszírozási lízing” modell. Ezeket a következőképpen foglaltuk össze:

(1)Use Ibefektetés

A felhasználó saját beruházási modelljében a felhasználó saját maga vásárol és telepít energiatároló rendszereket, hogy élvezze az energiatárolás előnyeit, főként a csúcs-völgy arbitrázs révén. Ebben a módban, bár a felhasználó közvetlenül csökkentheti a csúcs-völgy feltöltődését, és csökkentheti az áramköltségeket, továbbra is viselnie kell a kezdeti beruházási költséget, valamint a napi üzemeltetési és karbantartási költségeket. Az üzleti modell diagramja a következő:

(2) TisztaLenyhülés

A tiszta lízing módban a felhasználónak nem kell saját maga energiatároló létesítményeket vásárolnia. Csak bérelnie kell energiatároló létesítményeket a berendezés szállítójától, és fizetnie kell a vonatkozó díjakat. A berendezés szállítója építési, üzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat nyújt a felhasználónak, és az ebből származó energiatárolási bevételt a felhasználó élvezi. Az üzleti modell diagramja a következő:

(3) Szerződéses energiagazdálkodás

A szerződéses energiagazdálkodási modell keretében az energiaszolgáltató energiatároló létesítmények beszerzésébe fektet be, és azokat energiaszolgáltatások formájában biztosítja a felhasználóknak. Az energiaszolgáltató és a felhasználó megállapodás szerinti módon megosztja az energiatárolás előnyeit (beleértve a profitmegosztást, az áramár-kedvezményeket stb.), azaz az energiatároló erőműrendszert villamos energia tárolására használják a völgy- vagy normál áramár-időszakokban, majd a csúcsidőszakokban a felhasználó terhelését látják el energiával. A felhasználó és az energiaszolgáltató ezután a megállapodás szerinti arányban megosztják az energiatárolás előnyeit. A felhasználói önberuházási modellhez képest ez a modell olyan energiaszolgáltatókat vezet be, akik megfelelő energiatárolási szolgáltatásokat nyújtanak. Az energiaszolgáltatók befektetői szerepet játszanak a szerződéses energiagazdálkodási modellben, ami bizonyos mértékig csökkenti a felhasználókra nehezedő beruházási nyomást. Az üzleti modell diagramja a következő:

(4) Szerződéses energiagazdálkodás + finanszírozási lízing

A „Szerződéses energiagazdálkodás + pénzügyi lízing” modell egy pénzügyi lízingpartner bevonását jelenti az energiatároló létesítmények és/vagy energiaszolgáltatások lízingbeadójaként a szerződéses energiagazdálkodási modell keretében. A szerződéses energiagazdálkodási modellhez képest a finanszírozási lízingpartnerek bevezetése az energiatároló létesítmények megvásárlására nagymértékben csökkenti az energiaszolgáltatókra nehezedő pénzügyi nyomást, így lehetővé teszi számukra, hogy jobban a szerződéses energiagazdálkodási szolgáltatásokra összpontosítsanak.

A „Szerződéses energiagazdálkodás + pénzügyi lízing” modell viszonylag összetett, és több almodellel rendelkezik. Például egy gyakori almodell az, hogy az energiaszolgáltató először energiatároló létesítményeket szerez be a berendezés szállítójától, majd a pénzügyi lízingpartner a felhasználóval kötött megállapodás szerint kiválasztja és megvásárolja az energiatároló létesítményeket, és lízingbe adja azokat a felhasználónak.

A lízingidőszak alatt az energiatároló létesítmények tulajdonjoga a finanszírozó lízingcéget illeti, és a felhasználó jogosult azokat használni. A lízingidőszak lejárta után a felhasználó megszerezheti az energiatároló létesítmények tulajdonjogát. Az energiaszolgáltató elsősorban energiatároló létesítmények építési, üzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat nyújt a felhasználóknak, és a berendezések értékesítéséért és üzemeltetéséért ennek megfelelő ellenszolgáltatást kaphat a finanszírozó lízingcégtől. Az üzleti modell diagramja a következő:

Az előző seed modellel ellentétben a másik seed modellben a pénzügyi lízing fél közvetlenül az energiaszolgáltatóba fektet be, nem pedig a felhasználóba. Konkrétan a finanszírozó lízing fél az energiaszolgáltatóval kötött megállapodása szerint energiatároló létesítményeket választ ki és vásárol a berendezésszolgáltatótól, majd lízingeli azokat az energiatároló létesítményeket az energiaszolgáltatónak.

Az energiaszolgáltató az ilyen energiatároló létesítményeket felhasználhatja a felhasználóknak nyújtott energiaszolgáltatások nyújtására, az energiatárolási előnyöket a megállapodás szerinti arányban megoszthatja a felhasználókkal, majd a hasznok egy részével visszafizetheti a finanszírozó lízingpartnernek. A lízingidőszak lejárta után az energiaszolgáltató megszerzi az energiatároló létesítmény tulajdonjogát. Az üzleti modell diagramja a következő:

V. Közös üzleti megállapodások

A tárgyalt modellben az elsődleges üzleti protokollokat és a kapcsolódó szempontokat a következőképpen vázoljuk fel:

1.Együttműködési keretmegállapodás:

A szervezetek együttműködési keretmegállapodást köthetnek az együttműködés keretének meghatározása érdekében. Például a szerződéses energiagazdálkodási modellben az energiaszolgáltató aláírhat egy ilyen megállapodást a berendezés szállítójával, amelyben felvázolják az olyan felelősségi köröket, mint az energiatároló rendszer kiépítése és üzemeltetése.

2.Energiagazdálkodási megállapodás energiatároló rendszerekhez:

Ez a megállapodás jellemzően a szerződéses energiagazdálkodási modellre és a „szerződéses energiagazdálkodás + finanszírozási lízing” modellre vonatkozik. Magában foglalja az energiaszolgáltató által a felhasználónak nyújtott energiagazdálkodási szolgáltatások nyújtását, a felhasználó számára pedig a megfelelő előnyökkel járó előnyökkel. A felelősségi körök magukban foglalják a felhasználó általi kifizetéseket és a projektfejlesztési együttműködést, míg az energiaszolgáltató a tervezést, a kivitelezést és az üzemeltetést végzi.

3.Berendezés adásvételi szerződés:

A tiszta lízingmodell kivételével a berendezés-adásvételi megállapodások minden kereskedelmi energiatárolási modellben relevánsak. Például a felhasználói önberuházási modellben a berendezésbeszállítókkal kötnek megállapodásokat energiatároló létesítmények vásárlására és telepítésére. A minőségbiztosítás, a szabványoknak való megfelelés és az értékesítés utáni szolgáltatás kulcsfontosságú szempontok.

4.Műszaki szolgáltatási szerződés:

Ezt a megállapodást jellemzően a berendezés szállítójával írják alá műszaki szolgáltatások, például rendszertervezés, telepítés, üzemeltetés és karbantartás nyújtására. A műszaki szolgáltatási megállapodásokban alapvető fontosságú a világos szolgáltatási követelmények és a szabványoknak való megfelelés.

5.Berendezésbérleti szerződés:

Azokban az esetekben, amikor a berendezésszolgáltatók megtartják az energiatároló létesítmények tulajdonjogát, a felhasználók és a szolgáltatók között berendezéslízing-megállapodások jönnek létre. Ezek a megállapodások felvázolják a felhasználók felelősségét a létesítmények karbantartásáért és normál működésének biztosításáért.

6.Finanszírozási lízingszerződés:

A „Szerződéses energiagazdálkodás + pénzügyi lízing” modellben általában pénzügyi lízingszerződés jön létre a felhasználók vagy energiaszolgáltatók és a pénzügyi lízingpartnerek között. Ez a megállapodás szabályozza az energiatároló létesítmények vásárlását és rendelkezésre bocsátását, a tulajdonjogokat a lízingidőszak alatt és után, valamint a megfelelő energiatároló létesítmények kiválasztásának szempontjait az otthoni felhasználók vagy az energiaszolgáltatók számára.

VI. Különleges óvintézkedések az energiaszolgáltatók számára

Az energiaszolgáltatók jelentős szerepet játszanak az ipari és kereskedelmi energiatárolás megvalósításának és az energiatárolási előnyök megszerzésének láncolatában. Az energiaszolgáltatók számára számos olyan kérdés van, amelyekre különös figyelmet kell fordítani az ipari és kereskedelmi energiatárolás keretében, mint például a projektek előkészítése, a projektek finanszírozása, a létesítmények beszerzése és telepítése. Ezeket a kérdéseket röviden az alábbiakban soroljuk fel: